RÓLUNK

Üzenet Istentől

Ebben a rohanó, digitális világban mindent a képernyőink mögül élünk meg. A napjaink tele vannak értesítésekkel, felugró ablakokkal, rezgő telefonokkal és végtelen görgetéssel. Sajnos sokszor Isten szava is elveszik ebben a digitális zajban: kapunk egy gyors értesítést a telefonos Biblia-alkalmazásunktól, rányomunk, elolvassuk fél perc alatt a napi igét, majd haladunk is tovább a teendőinkkel. ​

A J mail azzal a vággyal született meg, hogy összekösse Istent a mosttal – a te jeleneddel, a te valóságoddal. ​ Azt szeretnénk, ha Isten jelenléte nem csak egy lenne a sok applikáció és értesítés között a telefonodon. Hiszünk benne, hogy a mai digitális világban szükségünk van egy lassabb, mélyebb és személyesebb kapcsolódásra.

Szerettük volna visszahozni a várakozás és a valódi jelenlét örömét!

Ezért hoztuk létre ezt a hálót és közösséget: hogy hetente egyszer egy kis varázs érkezzen a postaládádba. ​ Amikor megérkezik a boríték, az nem egy újabb számla vagy reklámkiadvány. Ez a te személyes időd. Egy "offline" pillanat, egy valódi levél neked.

Egy kézzelfogható levél, ami kicsit úgy hat, mintha Isten üzent volna neked személyesen – csendben, lelassulva, messze a kijelzők kék fényétől. ​

Minden egyes levélben gondosan kiválasztott Bibliai igéket, mélyebb gondolatokat és lelki útravalót találsz, valamint egy-egy dicsőítő dalt, ami segít az elcsendesedésben. ​

A J mail nem csupán egy levelező szolgáltatás. Ez egy meghívás arra, hogy leülj egy csésze teával, kibontsd a borítékot, megérintsd a papírt, és engedd, hogy Isten üzenete igazán megérintse a szívedet.

Rólam

Az én bizonyságtételem

Nem egy olyan családból jövök, ahol a mindennapok rutinjába tartozott volna egy ima vagy egy vasárnapi templom, de még csak keresztény ismerőseink se nagyon voltak. Kicsit úgy volt kezelve ez az egész "istenesdi", mint egy kívánságműsor. Más problémák is voltak a családunkban, mint Istennek a hiánya. Hamar sikerült az ördög útjára lépnem. Egy szép fiatal kislány voltam, akinek nem lett megtanítva az önszeretet vagy épp az öntisztelet. Tetszett, hogy tetszettem férfiaknak, akármilyen korosztály figyelmének tettettem magamat, ezzel egyre távolabb kerülve a tisztaságomtól, amivel megáldott a mi Jó Atyánk. Egyre messzebb mentem, egyre többet jártam le a pokol bugyraiba, ami pillanatnyi extázist hozott, de ahogy hazaértem, elveszett, és újra vágytam, vagy épp megbántam tetteimet, ha olyan volt, amit még az én elfakult elmém sem látott jónak.

Emlékszem, pontosan emlékszem arra a pillanatra, arra a reggelre, amikor épp hazafelé tartottam egy egyéjszakás őrület után, és éreztem, hogy valamit nagyon nem jól csinálok. Üres voltam, mintha a lelkemet is kiszívták volna... Eladtam az ördögnek... Ekkor született meg először bennem a gondolat, hogy nem csinálok ilyet többet. A munkahelyemen is túl sokat kértek tőlem olyan ígéretekkel, hogy mennyivel jobban fogok keresni. Pontosan tudtam, hogy már nagyon mélyre süllyedtem. És az egyik ilyen alkalommal felnéztem, és megtettem az ígéretemet: "Megtartom magam, vagyis hát, ami még maradt belőlem, házasságig, csak emelj ki ebből az életből."

Ezután volt egy rövidebb kapcsolatom, de ott a másik félnek fontosabb volt a fizikai kapcsolódás, így megszerezte máshol. Majd nem sokkal később egy másik kapcsolat is megszületett, ahol rájöttem: el kell jönnöm, nem maradhatok tovább a munkahelyemen, nem tehetem én is azt, amit az előzőekben tettek velem. Isten kiemelt. Emlékszem, még a felmondási időmet sem kellett teljesen lejárnom. Olyan boldogan mentem haza. Felszabadulva!

Májusban történt a felszabadulásom. De én már előző év szeptemberétől templomba jártam. Az utolsó hónapokban annyit sírtam istentisztelet közben. Olyan mocskosnak éreztem magamat, bár mégis valahogy tudtam, hogy jó helyen vagyok. Isten szeretete olyan mélyen átjárt. Júniusban meg is keresztelkedtem Szentendrén, a Dunában.

Újraszülettem!

Isten megmentette egyik elbandukolt báránykáját. És ezért életem végéig, minden egyes tettemmel az Ő csodálatosságát fogom magasztalni!